Januárban mindent egy kicsit túl optimistán látunk. Új naptár, új szokások, új célok, és az érzés,
hogy „most tényleg más lesz”. Aztán telnek a hetek, jönnek a szürkébb reggelek, visszaáll a
munka, az iskola, a rohanás, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a fogadalmak nagy
része csendben háttérbe szorult. Kevesebb edzés, elmaradt tanulás, félbehagyott projektek.
Ilyenkor sokan automatikusan kudarcélményt társítanak mindehhez, pedig valójában ez egy
teljesen természetes folyamat.
A januári lendület lassulása nem azt jelenti, hogy rossz döntést hoztunk. Inkább azt, hogy most
jött el az a pont, amikor a céljainkat hozzá kell igazítani a valódi életünkhöz. Február nem az
újrakezdés hónapja, hanem az újratervezésé. Ilyenkor derül ki igazán, melyik fogadalom volt
valóban a sajátunk, és melyik született inkább külső elvárásból, trendből vagy pillanatnyi
lelkesedésből.
Sokan például sportolással vágtak neki az évnek, majd hamar rájöttek, hogy a zsúfolt
edzőtermek, az időhiány vagy a drága bérletek nem férnek bele a mindennapjaikba. Ez azonban
nem jelenti azt, hogy a mozgásnak le kell kerülnie a listáról. Lehet, hogy az edzőterem helyett
egy otthoni edzésforma, egy használt edzőgép, egy kerékpár vagy akár egy egyszerű
túrafelszerelés sokkal fenntarthatóbb megoldás lenne. A lényeg nem az, hogyan mutat mindez
az Instagramon, hanem az, hogy hosszú távon belefér-e az életedbe.
Ugyanez igaz az önfejlesztéssel kapcsolatos fogadalmakra is. Egy új nyelv, hangszer vagy
kreatív hobbi gyakran túl nagy lendülettel indul, majd gyorsan kifullad. Februárban érdemes
visszavenni a tempóból, és kisebb, reálisabb lépésekben gondolkodni. Egy könyv, egy
belépő szintű eszköz vagy egy egyszerűbb tanulási forma sokkal kevesebb nyomást helyez
ránk, miközben lehetőséget ad arra, hogy újra örömöt találjunk a fejlődésben.
A februári újratervezés fontos része az is, hogy szembenézzünk azokkal a tárgyakkal,
amelyeket az év eleji lelkesedésben szereztünk be, de végül nem váltak be. Ezek sem
kudarcok, hanem tapasztalatok. Ha továbbadjuk őket, nemcsak helyet és pénzt szabadítunk fel,
hanem másoknak is segítünk abban, hogy kedvezőbb áron próbáljanak ki valami újat. Ez a
szemlélet a Jófogáson különösen jól működik: a félbehagyott fogadalmak így nem végállomást
jelentenek, hanem egy körforgás részeivé válnak.
És itt jön a február egyik legnagyobb, ritkán emlegetett lehetősége. Nemcsak a saját
fogadalmainkat érdemes újragondolni, hanem másokét is. Januárban rengetegen vásároltak
sporteszközöket, edzőfelszereléseket, tanuláshoz szükséges kellékeket vagy új hobbikhoz
kapcsolódó tárgyakat, amelyeket néhány hét elteltével már nem használnak. Ezek a termékek
gyakran szinte újak, alig voltak használva, mégis megjelennek a piactéren, jóval kedvezőbb
áron, mint január elején.
Lehet, hogy te eddig nem terveztél komolyabb életmódváltást, de most szembejön veled egy
alig használt kerékpár, egy otthoni edzőgép vagy egy túrafelszerelés, ami pont beleillik az
életedbe. Ilyenkor a fogadalom nem a naptárban születik meg, hanem a lehetőségek hatására.
Nem nyomásból, hanem kíváncsiságból. Februárban már nem a „most mindent megváltoztatok”
hozzáállás működik, hanem az, hogy nyitott vagy arra, ami reálisan beilleszthető a
mindennapjaidba.
A célok nem kőbe vésett szabályok, hanem rugalmas iránytűk. Néha a saját terveinket kell
finomhangolni, máskor pedig érdemes hagyni, hogy mások félbehagyott fogadalmai
inspiráljanak minket új irányokra. Ha most újragondolod, mit szeretnél valójában, és nyitott szemmel nézel körül, sokkal nagyobb eséllyel válnak ezek a célok az év végére is az életed
részeivé.
Comments are closed.