Jelmezes mulatságok, kiszebábégetés, farsangi fánk. A vízkereszt és húshagyókedd közé eső időszak a legtöbb kultúrkörben a télbúcsúztatásról, a tavasz köszöntéséről szól. Te tudod, miért szokás ilyenkor dorbézolni-lakomázni? Miért öltünk farsangi jelmezt és álarcot? A Jófogással most összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat a farsang hagyományáról.
A farsang eredete
A csaknem másfél hónapig tartó ünnep különlegessége, hogy nem vallásos eredetű, hanem kifejezetten a népszokásokban gyökerezik. Már az ókori kultúrákban is igen nagy szerepe volt a télbúcsúztató, tavaszköszöntő eseményeknek, amikor az ünneplők maszkokat és jelmezeket öltöttek. A farsang elnevezése ugyanakkor középkori, német polgári körökből eredeztethető, de bizonyos források szerint az Anjouk és Mátyás király udvarában is ünnepelték már, főként itáliai hatásra.
A keresztény liturgikus naptárban viszont a farsanghoz nem kötődik jelentős vallási ünnep – maximum a végét jelző húshagyókeddhez, ez ugyanis a húsvétot megelőző 40 napos böjt kezdetét jelenti. Részben a pogány szokások, részben pedig az ilyenkor jellemző féktelen – időnként erőszakos és erkölcstelen – dorbézolás miatt pedig a korai keresztény Európában tiltották is a farsang ünneplését.
Dorbézolás és párválasztó szokások
A farsang hagyománya egyrészről a féktelen mulatozás, másrészt a párválasztás, a menyegzők időszaka is volt. Hiszen ez időszakot követi a keresztény kultúrkör 40 napos böjtje, amikor az esküvők megtartása és a húsfogyasztás is tiltott. Ezért aztán a farsang szorosan összeforrt az utolsó téli tartalékok féktelen ünnepségek közbeni elfogyasztásával. A zárónapok hétfőjét például asszonyfarsangnak nevezték: ekkor a hölgyek korlátlanul italozhattak és nótázhattak, azaz férfi módra mulathattak.
A falvakban rendszerint a legények szervezték a bálokat, amikre az egész falu népe készült. A lányok színes bokrétákat küldtek szívük választottjának, aki, ha elfogadta a felkérést, nyilvános színvallásként a kalapjára tűzte farsangvasárnapon. Erdélyben a fonókban elterjedt játékok segítették a párválasztást, hiszen gyakran zálogkiváltással, öleléssel, csókkal záródtak. A fonók gyakori vendégei voltak ilyenkor a beöltözött a „maszkurák” is, akik tréfás jelenteket adtak elő.
A farsangi karnevál
Az időszak csúcseseménye a farsangi jelmezekről és farsangi álarcokról híres karnevál, amit a hagyományos magyar elnevezés szerint a „farsang farkának” is hívnak. Ez a húshagyókeddig tartó utolsó három nap, amikor hatalmas mulatságokat tartanak, nem ritkán pedig a telet jelképező szalmafigurát, ún. kiszebábut égetnek.
A riói karnevál
Az 5 napos, nagyszabású ünnepléssel egybekötött eseményt 1928-ban rendezték meg először, portugál behatásra. Az ünnep csúcspontja a különböző szambaiskolák jelmezes felvonulása.
A velencei karnevál
Az itáliai, kéthetes ünnepségsorozat a világ egyik legrégebbi karneválja. A farsangi jelmezes kavalkád a tűz motívuma köré épül, az utolsó napon ugyanis az alakoskodó ünneplők rituálisan elégetik a Karnevál Hercegének nevezett szalmabábut. Vele együtt a bűntől, a rossztól is megszabadulnak, a telet pedig hivatalosan is elbúcsúztatják.
A mohácsi busójárás
Az UNESCO által is kitüntetett mohácsi busójárás hazánk legnépszerűbb farsangi látványossága. A többnapos ünnep végén, Mohács főterén, egy hatalmas máglyán égetik el a telet jelképező koporsót. Az ijesztő maszkokba és bőrökbe bújt figurák felvonulását a török kiűzésével szokták magyarázni. A monda szerint a helyi mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelték a török elnyomást, ijesztő álarcokba öltöztek, és zajt keltő eszközökkel zavarták el a megszállókat.
A farsangi fánk
A babona úgy tartja, hogy minél többet eszünk a farsangi időszakban, annál bőségesebb lesz az azévi termés. Nem véletlen hát, hogy az ünnep jellegzetes étele a bőséges olajban sült, jócskán telítő fánk. Erdélyben pánkónak, a Felvidéken siskának hívják, a palócok pedig pampuskának nevezik. Általában könnyű tojásos tésztából készül, de létezik burgonyás- és csörögefánk is. Készülhet töltelékkel vagy nélküle, ehetjük porcukorral vagy lekvárral, édesen vagy sósan is.
A farsangi fánk persze a párválasztó szokások közé is beépült. A lányok fánkot adtak a kiszemelt legénynek, a fiúk pedig „fánkocskának” becézték kedvesüket. Ha egy pár együtt tört ketté egy fánkot, az azt jelezte, hogy hamarosan megesküsznek, míg a fánk oldalán körbefutó „szalag” a karikagyűrűt szimbolizálta.
Comments are closed.