Hogyan lehet egy törött tárgy értékesebb az eredetinél? A japán kintsugi technika az eltörött kerámiák újrahasznosítását takarja a lakkozás, majd az aranyozás eljárásaival. Filozófiája a buddhizmus értékeiből merít: elfogadja és a tárgy részeként kezeli a sérülést. Ezzel hívva fel a figyelmet arra a gondolatra, hogy emberként is a töréseink, traumáink által vagyunk egészek, többek és egyediek.
A kintsugi technika eredete
Bár a kintsugi pontos eredetét homály fedi, a mendemondák szerint egy 15. századi sógunhoz, Ashikaga Yoshimasahoz köthető a megszületése. Az uralkodónak ugyanis egyszer eltörött az imádott, zöld porceláncsészéje, így annak hazájába, Kínába küldte megjavíttatni. A kínai keramikusok azonban a kor megszokott eljárása szerint fémkapcsokkal illesztették össze az eltört darabokat, ami nem nyerte el a sógun tetszését. Így végül hazája egyik kézműves alkotójához fordult. A japán mestert annyira meghatotta a megtisztelő felkérés és az uralkodó ragaszkodása a szeretett tárgyhoz, hogy elhatározta, a lehető leggyönyörűbb módon javítja meg a csészét. Ehhez a japán iparművészetben ismert urushi lakkot használta ragasztóként, majd a ragasztott felületet aranyporral festette be.
A buddhista filozófia és a kor japán művészeti szemléletének hála a kintsugi hamarosan óriási divat és üzlet lett. Sorra készültek az eltörött csészék, teáskancsók, tálak és vázák az eredetinél is értékesebb, új verziói. Egy 17. századi katona például azzal gazdagodott meg, hogy unalmas, öreg csészéket vásárolt, amiket aztán összetört, majd kintsugi technikával helyreállított, hogy aztán méregdrágán eladja azokat.
Az újrahasznosítás filozófiája
A kintsugi technika születésének legendája azért is tűnik hitelesnek, mert ebben az időszakban élte virágkorát a zen buddhizmus által megihletett japán művészet. A teaceremóniák, a minimalista-maszkos nó színház és az ikebana névre hallgató virágművészet soraiba remekül illeszkedett az eltört kerámiákat újrahasznosító, és ezáltal egyedivé, művészivé varázsoló kintsugi.
A zen buddhizmus alapeszméje, a wabi-sabi, ami a fentiek mellett a kintsugi technikát is áthatja. Esztétikája a tökéletlenségben rejlő szépséget keresi: fő ismérvei az aszimmetria, a hiányosság és az egyszerűség dicsérete. Fontos gondolata, hogy az élet nem megérhető a szavak mentén, csakis nonverbális formában – ehhez pedig remekül passzol a kintsugi, mint az élet metaforája. Hiszen egy töréseivel teljes és értékes tárgyon keresztül teszi láthatóvá azt, ahogy az ember a traumáiból felépülve új emberré válik. Azt, hogy a sérüléseinket nem kell elrejtenünk, hiszen ezek által válunk még inkább egyedivé és értékessé.
Így készül a kintsugi kerámia
A „kintsugi” japán szó nagyjából úgy fordítható, hogy arany-összeillesztés vagy arany-javítás. Ennek ellenére érdemes már az elején eloszlatni azt a tévhitet, hogy a kintsugi tárgyakat tömör arannyal javítják meg. Ez ugyanis nem igaz.
Tradicionálisan a mozaikdarabokat először a Japánban őshonos lakkszömörce gyantájából nyert urushi lakkal ragasztják össze. Ez talán a legnehezebb része az újrahasznosítási technikának, ha ugyanis a lakk egyszer megszáradt, a kerámiadarabokat többé nem lehet szétszedni és újra összerakni. A több rétegben történő ragasztás időnként egy hetet is igénybe vesz, ráadásul az urushi lakk egészen addig mérgező, míg teljesen meg nem szárad.
A kintsugi technika következő lépése a ragasztási felület lecsiszolása. Majd következhet az így megmaradó varratok megfestése – klasszikusan aranyporral. Ennek az esztétikán túl élelmiszerbiztonsági oka is van, hiszen az arany felszívódás nélkül halad át az emberi testen, így az arannyal bevont tálalóeszközökből nyugodtan fogyaszthatunk ételeket, italokat.
A kintsugi a keleti filozófiák nyugati térhódításával napjainkban is nagy népszerűségnek örvend. Ráadásul a javítás gesztusa által a zöld, fenntarthatósági eszmék célkeresztjébe is bekerült, nem véltelen, hogy az újrahasznosításra mindig bátran buzdító Jófogás blogon is foglalkozunk vele. Ma már viszont költséghatékonysági szempontból inkább epoxi ragasztót használnak az eltört darabok összeillesztésére, majd a repedések felületét Mica-porral vagy szatináló arany festékkel fedik be.
Comments are closed.